A méhek segítenek növelni a kávéültetvények értékét

A gazdasági hatalom (vásárlóerő) felhasználható-e a biológiai sokféleség megőrzésére is?

Egy tanulmányban a Taylor Ricketts professzor és csapata azt vizsgálta, hogy az őshonos ökoszisztémák gazdasági szempontból hogyan befolyásolhatják a mezőgazdaságot.

A tanulmány azt vizsgálta, hogy a kávéültetvények körül növekvő trópusi erdők (azaz őshonos ökoszisztémák) kis töredékeiben élő beporzók milyen hatással vannak a kávé teljes terméshozamára.

És miért éppen a kávé? Mert a kávé az egyik legértékesebb exportáru, és ezért gazdaságilag értékes. Emellett számos különböző régióban termesztik.

A tudósok tanulmányozták, hogy az őshonos ökoszisztémából származó beporzók mennyire járulnak hozzá a kávé minőségéhez. A vizsgálatot 2001-2002-ben végezték a Finca Santa Fe Valle General Costa Ricában található Valle General kávéültetvényen. Megmérték az érett gyümölcsök súlyát, a"peberries" (olyan gyümölcsök, amelyekből kettő helyett csak egy mag fejlődik) számát az összes érett gyümölcsre vetítve.

A kávétermesztők által általánosan közölt paraméterekből megmérték a gyümölcsök össztömegét (és a teljes száraz tömegét), valamint a betakarított cseresznye tömegét és térfogatát.

Az eredmények aztán azt mutatják, hogy a vadméhek által beporzott, őshonos trópusi erdők közelében lévő kávéültetvények magasabb terméshozamúak. Ezzel szemben a távolabbi területeken (1,4-1,6 km-re az őshonos ökoszisztémától) lévő ültetvények termésmennyisége jelentősen alacsonyabb volt. A távolabbi ültetvények növényeinek virágporral történő beporzása növelte a betakarított cseresznye mennyiségét, ami megerősíti a termesztett növények megfelelő beporzásának fontosságát a kávé össztermés szempontjából.

Az ilyen távolabbi ültetvényekben a megfelelő beporzás tehátakár 21%-kal is növelheti a betakarított kávékilogrammokat a adatai szerint. A kávéültetvények megfelelő beporzása a "peaberries" számát is akár 27%-kal csökkentette. Mivel a kávé pörkölésénél az azonos méretű kávébabokra helyezik a hangsúlyt, ezeket a kisebb kávébabokat gyakran rosszabb minőségűnek tartják, ezért jelenlétük a betakarításkor gyakran kevésbé kívánatos.

A trópusi erdőkben őshonos vadméhfajok jelenléte szintén nagyon fontos szerepet játszik a beporzásban. Ezek az őshonos méhfajok hatékonyabban és gyakrabban képesek beporozni a növényeket, mint a közösen tenyésztett mézelő méhfajok.

A vadon élő méhek nagyobb valószínűséggel vándorolnak növényről növényre, így biztosítva a tökéletes keresztbeporzás lehetőségét, ellentétben a háziasított méhekkel, amelyek nagyobb növénysűrűség esetén inkább az egyes növényekre koncentrálnak. Egyes őshonos méhfajok még több virágport is képesek szállítani, mint a mézelő méhek.

Az őshonos rovarporzók változatos populációja stabilabb és nagyobb beporzást is biztosít, szélesebb éghajlati tűrőképességgel. Gazdasági értelemben tehát a beporzó hatás Costa Ricában gazdaságonként átlagosan évi 60 000 dollár nyereséget jelent. Ez a hozzávetőleges számítás új lehetőségeket ad az őshonos erdőállományok védelmére. Ha figyelembe vesszük, hogy ez a hozam csak egy farmra van kiszámítva, de az őshonos beporzók több ültetvényhez is hozzájárulhatnak és hasznot húzhatnak belőlük, akkor az őshonos trópusi erdők értéke jelentősen megnő. Ehhez az értékhez még hozzáadható a CO2 (szén-dioxid) és a víz erdő általi visszatartása.

Mindezek a szempontok, amelyek lehetővé teszik az őshonos trópusi erdők gazdasági értékének megragadását, a jövőben a helyi politika támogatásával erős indokot szolgáltathatnak a földtulajdonosok számára, hogy megvédjék az erdőket a Föld néhány legveszélyeztetettebb régiójában.