A kávé története Bolíviában

Földrajz és környezet

Bolívia Dél-Amerika nyugati szívében található, területe 1 098 581km2. Az Andok hegység húzódik Bolívia nyugati részén, és az ország három fő földrajzi régióját alkotja: a hegyvidéki magaslatokat és az Altiplanót nyugaton, a féltrópusi Yungas és a mérsékelt égövivölgyeket a keleti hegyoldalakon, és az északi és keleti régiókban elterülőtrópusi síkságot, amelyet Oriente néven ismerünk.

Kávé

A bolíviai kávétermelés a Yungas vidéki területeire koncentrálódik, ahol a termelés mintegy 95%-át termesztik. További termesztési régiók: Santa Cruz, Beni, Cochabamba, Tarija és Pando. Bár léteznek kereskedelmi farmok és haciendák, a kormány földreformjai során a nagy földterületek nagy részét kisajátították és visszaosztották a vidéki gazdálkodó családoknak. Ezek a kis parcellák 1 és 8 hektár között mozognak, és Bolívia kávétermelésének 85-95%-át adják, amelynek nagy része arabica fajta és biogazdálkodásból származik.

Bolívia rendelkezik a kiváló minőségű kávétermelés minden összetevőjével, mint például a tengerszint feletti magasság, a termékeny talaj és az állandó esős évszak. A zord terepviszonyok, valamint az infrastruktúra és a technológia hiánya azonban kihívást jelent a betakarítás utáni minőségellenőrzésben. A fejlesztési ügynökségek pénzeszközei arra törekszenek, hogy feldolgozó létesítményeket hozzanak létre a vidéki területeken, hogy a gazdák hozzáférjenek olyan erőforrásokhoz, amelyek segítenek a minőségi szemek biztosításában, miközben növelik a termék értékét.

A kávékereskedelem több mint 70%-át 28 magáncég exportálja. A kereskedelem fennmaradó százalékát a bolíviai kávészövetkezetek adják, amelyekből 17 van. Mind a magán-, mind a szövetkezeti szektor tagja a Bolíviai Kávétanácsnak vagy Cobolcának. A legtöbb bolíviai (zöld) kávébabot az Egyesült Államokba, Németországba és Európa más részeire, Oroszországba és Japánba exportálják.

A kávéválság

A globális kávéválság pusztító hatással volt Bolívia vidéki lakosságára és a gazdaság egészére. A kávé ára 2002 elején 0,40 USD volt, így sok termelő nem tudta fedezni a termelési költségeket. Az 1997-es áremelkedés ellenére a kávétermesztés és a kávé nemzetközi piaci értéke az 1990-es évek eleje óta folyamatosan csökken. A kávé szerepe a nemzetgazdaságban az erősen ingadozó nemzetközi árucikkárvagy a New York-i ár alapján ingadozott. 1997-ben Bolívia 6725 tonna nyerskávét exportált, és 26 040 000 dollárt kapott, ami azt jelenti, hogy minden egyes tonna körülbelül 3872 dollárt ért. 2003-ban azonban a nyerskávé exportja összesen 4 453 tonna volt, és a nyereség mindössze 6 389 000 dollár volt, így minden egyes tonna ára mindössze 1 423 dollár volt. Ez a megdöbbentő árkülönbség (kisebb mértékben) a kávé gazdaságának természetes fellendülési és növekedési ciklusait tükrözi, ami a kistermelőket nagyon sebezhetővé teszi a ciklikus ársokkokkal szemben.

A mezőgazdasági termesztés és a faexport céljából történőerdőirtás komoly veszélyt jelent Bolívia környezetére és biológiai sokféleségére. A szarvasmarha-legeltetés és a nem fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok, mint például a kaszálás és égetés okozta talajerózió szintén komoly problémává vált, különösen a szokás szerint gazdálkodók számára. A vízszennyezés szintén károsítja a földet.

Mégis van remény a láthatáron. Bolívia jelenleg a kávéágazat átalakításán dolgozik, olyan infrastruktúrát fejleszt, mint például a korábban nem létező feldolgozóüzemek, és a kávé jobb áron történő értékesítésére szakosodott piacot keres. Sokan azt is megjósolják, hogy Bolívia kábítószer elleni háborúja jelentős előnyökkel jár majd a kávéipar számára, mivel nagyobb finanszírozást és fejlesztési lehetőségeket biztosít a kokaintermesztők számára, akik átállnak a legális gazdálkodási formákra.

Aktivizmus és társadalmi változás

Az elmúlt néhány évben a speciális címkézési (fair trade, bio- és árnyéktermesztés) és szövetkezeti mozgalmak lendületet kaptak a különböző vidéki árutermelők körében, beleértve az olyan árukat, mint a kávé, a kakaó, a banán és a kézműves termékek. E kezdeményezések célja a fenntartható megélhetés elősegítése, a munkakörülmények javítása, a hitelek elosztása, valamint a termelékenység fenntartása mellett a biogazdálkodási gyakorlatok, például a biológiai sokféleség ösztönzése. A termelői szövetkezetek általában a szolidaritás kiépítésének, a tudás és a készségek megosztásának, valamint a kizsákmányoló hagyományos mezőgazdaságból való kitörésnek az eszközeként jönnek létre. A szövetkezeti struktúra egyik legbefolyásosabb és leghasznosabb aspektusa, hogy a szövetkezet bevételének egy részét szociális projektekre, közösségfejlesztésre és műszaki oktatásra fordítják.